Az elsők között kóstolhattam meg az idei OTP Gourmet Fesztiválon kínált ételeket. Három étterem kínálatát ismertem meg, de az egytől egyig ízorgia volt számomra. Többre nagyon nem is vállalkoztam volna, de ma folytatom a kóstolást. Harmónia, nyár – ezek jutottak eszembe, miközben ízlelgettem a finomságokat.

A fesztivál témája idén az eper és a mangalica. Ma „vidéken” kezdtem, a Kistücsökben. Jani László séf konyhájábankét ételt kóstoltam, a tokhalat bodzás íróval és eperrel, valamint a citrusos mangalica pájslit ropogós zsemlekockákkal. A szuvidált tokhalhoz köretként kínálták a friss epret és a bodzás írót, ami igazán különlegessé tette az ételkompozíciót.

A mangalicából szalontüdőt készítettek, ami abálás után finom citrusos, tárkonyos fűszerezést kapott, majd ropogós kenyérkockával kínálták.

Sétámat a Borkonyha felé vettem, ahol az egyik szakács, Buchmüller László készítette el nekem az ételsort, amit végig is kóstoltam. Sárközi Ákos séffel is összefutottam, akitől megtudtam, hogy a préselt mangalicacsülök savanyított hagymával egyik különlegessége az a fekete szénpor, ami mára már igazi gasztrotrend lett, míg a pedig a malacfül volt, amit az ételbe rejtettek. Bevallom életemben most ettem először malacfület, ami izgalmas és érdekes élmény volt, aki még nem kóstolta, annak csak ajánlani tudom. A főétel wokos kuszkuszsaláta volt marhasülttel, ami nem volt más, mint egy bélszíntál színes céklás kuszkusszal és ananásszal. Igazi „wow” élmenyt jelentett, amikor a számba vettem, mert az édes és sós ízek nagyon jól kiegészítették egymást, az ananász savassága pedig nagyon jót tett az ételnek. A desszert egy fantasztikusan könnyed epermousse volt tükörmázzal körítvepezsgőhabbal, parmezános morzsával és csicsókachipsszel. A hab a tortan pedig az az ostya volt, amin egy QR-kód volt olvasható – micsoda ötlet! – a Michelin-étterem desszertjének receptjével. A szerencsésebbek mind emellé még egy vacsorát is nyerhetnek, ha a Borkonyha ételsorát végigkóstolják. Nekem már arecept is nagy ajándék volt, sőt én még az eperformájú desszertes tányért is hazavihettem.

A Borkonyha után a Larus étterem standja felé vettem az irányt, ahol három ételt kóstoltam, ám előtte végignéztem, ahogy Várvizi Péter, az étterem séfje profi séfmozdulatokkal kitálalja azokat. Próbáltam ellesni a precíz munka fortélyait. Egy biztos, a Larusnál kóstolt ételek is örökre beégtek az ízélményeim közé. A rák, a kardamonos ananász, a yuzus olívakrém és a koriander felejthetetlen volt a friss zöldekkel és a retekkel. A grillezett ananászról pedig ódákat tudnék zengeni. Az epres fehérspárgahab és a vanília vinaigrette turbolya kompozícióban nagyon jól dominált a spárga. Zárásnak a fehércsokoládés passió krémleves eperdesszert következett, amit nem tudott volna már semmi sem fokozni ezen a délutánon.

Ma újra elmegyek a fesztiválra, folytatom a kóstolást, és jelentkezem. Aki teheti, tartson velem!