Ma rekordidő alatt fotóztunk le tizenkét ételt. A képek egy gasztromagazinban jelennek majd meg a következő negyedévben, illetve egy tematikus kiadványba is készült néhány gyönyörű kép, ráadásul a címlapfotót is mi álmodhattuk meg. Erre nagyon büszke vagyok.

A munkát a fotós vezette, aki egyszerre töltötte be a fotós és az ételstylist szerepét, én pedig elkészítettem és a keze alá tettem az ételeket, de besegítettem a stylingolásba is. A nap végén nagyon elégedett voltam az elvégzett munkával, hiszen a maximalizmusom sem sérült az által, hogy fél-amatőr hobbiszakácsként egy profival dolgozhattam együtt. Mindazt, hogy ez így tudjon működni, komoly előkészületek előzték meg.

A magazin egyes számaihoz – igazodva az idény zöldségeihez és gyümölcseihez – jó előre megterveztem az ételsorokat. Ezután megterveztem az ételfotózás sorrendjét: amit nem kellett frissen készíteni, egy nappal a munka előtt vagy a fotózás reggelén főztem vagy sütöttem meg, így ahogy megérkezett hozzám a fotós, már kezdhette is a munkát, nem volt elvesztegetett, üresjáratokkal teli idő. Ezt nagyszerűen sikerült előre megtervezni, mert csodásan pörögtünk egy ütemben, hiszen egy-egy kávészünetet iktattunk csak be.

A bevásárlólista összeállítása is nagyon fontos része egy ilyen fotózásnak, nem jó, ha bármi kimarad, hiszen ilyenkor nincs idő boltba rohangálni. Ezt is sikerült jól előre elterveznem, bár pici nehezítés is adódott azért, hiszen a hétvégén nehezebb szuper friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz jutni, de ezt is sikeresen megoldottam a helyi zöldségesnél.

A dekoráció összeállítása egy kellemes időtöltés volt. Ilyenkor átgondoltan pakolászom tele az étkezőasztalt olyan eszközökkel, tányérokkal, tálakkal, poharakkal, evőeszközökkel, friss virággal stb., melyek jól jöhetnek majd a fotósomnak. Ilyenkor egyébként ő is hoz kellékeket, van neki egy nagy gyűjteménye. Azt mesélte, otthon egy szobát csak ilyenekkel töltött meg.

Az ételeket, ilyenkor mindig a fotósom és a férjem teszteli elsőként, amiből az is következik, hogy amit fotózunk, azt nem csak a fotók kedvéért állítjuk össze, nem trükközünk, hogy a képeken jól mutassanak, hanem tényleg megsütök, megfőzök mindent. Egyébként mindketten élvezték az ízeket és az ételeket, szerintem a nap végére mindannyian jól laktunk.

A fotózás hangulatát emeli még a két óriás schnauzerünk, Lulu és Csirkefogó, akik lelkesen asszisztálnak nekünk, legyen szó akár egy szuperélelmiszerekkel teli salátáról, jóféle tepertőkrémről vagy egy, a fotózás végén leeső utolsó falatról. Na és persze a fotózás jó hangulatát is csak fokozzák a jófej kutyák. 

Köszönöm a közös munkát Árpi, @pixeltaster !